Ha szeretném az autizmusról való gondolkodásom, a szemléletmódom alakulását egyetlen mondatban megragadni, akkor az ez lenne: el kellett jutnom a Hogyan?-tól a Miért?-be. Ez az út megváltoztatta az autizmusról, magamról, a lányomról gondoltakat, ezáltal az életünk minőségét.

Autista gyermeket nevelve napról napra vannak olyan viselkedések, melyekről azt gondoljuk nem jók, nem helyesek, nem megfelelőek, változtatni kell rajtuk. Így jön a kérdés, amit felteszünk a fejlesztőpedagógusoknak a szülőcsoportokban: hogyan tudnám ezt vagy azt a viselkedést megváltoztatni?

Tippeket, trükköket, praktikákat várunk, melyektől végre fordul a kocka, egyszerűbb lesz, és a gyerek azt csinálja, amit szeretnénk, úgy, ahogy szeretnénk.

Elsőre roppant frusztráló rájönni arra, hogy valójában ilyesmi nem létezik. Egyrészt minden gyerek más és más, a hasonlónak tűnő helyzetek mélyén pedig más és más okok vannak. Ez pedig elvezet minket oda, hogy talán mégis csak létezik egy ilyen praktika, ami pedig a kérdésen való változtatás.

A kérdés, amit fel kell tennünk az: miért viselkedik a gyerek így vagy úgy?

Ez az egyszerű átfogalmazás a szemléletváltás sok-sok rétegét foglalja magában.

A hogyanra egy egyszerűen, gyorsan bevethető trükköt várunk válaszul, amitől változhat a gyerek viselkedése. A miérttel való foglalkozás egy utazás, egy folyamat kezdete, egy első lépés, aminek végén talán nem is oda jutunk, ahová az elején gondoltuk, hiszen nem biztos, hogy megváltozik, meg kell változnia egy viselkedésnek.

A hogyan rövid távban gondolkozik, minimális erőbefektetéstől maximális hasznot várva, a miért kemény munka, türelem, tudatosság.

A hogyan egy megoldást és lezárást szeretne, a miért teret ad a folyamatos változásnak, a lehetőségeknek.

A hogyantól jól körülírt, belátható következményeket várunk, a miért újabb kérdésekhez vezet, a kimenetele talán az egész gondolkodásunkat felforgatja.

A hogyan a felszínt nézi, a tüneteket, a viselkedésekre ok nélküliként tekint. A miért a mélybe vezet, feltételezi, hogy a viselkedés nem öncélú, mindig oka van, a viselkedés kommunikáció, üzenet.

A hogyan determinálja, hogy a hiba a gyerekben van, a miértben ott a lehetőség, hogy a probléma a környezetből is eredhet.

A hogyan ragaszkodik az én elvárásaimhoz, az én fejemben élő képhez, a miérttel megismerhetem őt, igazán, saját valójában.

A hogyan a gyereket akarja megváltoztatni, a miértbe induló út végén talán mi változunk, a világról alkotott képünk, a belénk rögzült automatizmusok.

A hogyan szerint nekem van igazam, az a helyes, amit én gondolok, elvárok, a miért lehetőséget ad, hogy megvizsgáljuk a helyzetet a gyerek szemszögéből, hogy megkérdőjelezzük a saját tévedhetetlenségünket.

A hogyan szerint a neurotipikus út felsőbbrendű, ép, egészséges, míg az eltérő javítandó, megváltoztatandó, a miért szerint a másik nézőpontja is valid, elfogadható, figyelembe vehető, a másfajta létezésnek is megvan a létjogosultsága.

1 thought on “Út a hogyantól a miértbe”

  1. Pingback: Hogyan változtathatok autista gyerekem viselkedésén?

Hozzászólások letiltva.