Ez a fordítás a cikk végén található forrás alapján készült, a dőlt betűkkel szedett részek a fordító saját tapasztalásait, megéléseit tartalmazzák, hogy könnyebben megérthető legyen, mit is jelent a mindennapi élet során a PDA-s gyermek viselkedése, melyik igény pontosan milyen viselkedést vált ki az ő esetükben. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az összes PDA-s ilyen módon viselkedik, hiszen ezek a tényezők minden esetben különböző mértékben érintik a gyermekeket, nem lehet általánosítani. Bizonyos tényezők nagyon erőteljesen megjelennek, míg mások egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben. Remélem, hogy ezek a saját tapasztalások hozzásegítenek másokat is a gyermekükkel kapcsolatos felismerésekhez.
Az elvárások kóros mértékű elkerülése (PDA) egy összetett állapot az autizmus spektrumon belül. (Jelenleg is számos fórumon zajlanak viták arról, hogy az aktuálisan elfogadott diagnosztikus rendszeren belül hol kapjon helyet ez a jelenség, vajon valóban az autizmus spektrumán érdemes-e elhelyezni – a szerk.) A PDA-s személy egyik fő jellemvonása, hogy rendkívüli mértékben ellenáll és elkerüli a mindennapi igényeket és elvárásokat, nem csak a tipikusan nehéz vagy kellemetlen dolgokat, hanem az átlagos hétköznapi dolgokra vonatkozókat is.
Az extrém elvárás kerülés rendkívül nehézzé teheti azt, hogy a mindennapi feladatokat és tevékenységeket elvégezzük, és amikor egy másik személy támaszt igényt egy PDA-s személlyel szemben, ő különböző elkerülési stratégiákat használhat, amelyek magukban foglalhatják a következőket:
- figyelemelterelés vagy tárgyalás az igényt támasztó személlyel szemben
- kifogásokat keres vagy saját magát fizikailag „alkalmatlanná” teszi (pl. nem működnek a lábai)
- fantáziavilágba való visszavonulás
- érzelmi és fizikai kirohanások
Kivételesen magas fokú szorongás kíséri ezt az extrém elvárás kerülést, amelynek fő hajtóereje az a szükséglet, hogy a helyzetek a személy saját irányítása alatt maradjanak.
A következő információk kiemelnek néhány elvárást, területet, melyek hatással lehetnek a PDA-s személy mindennapi életére.
Ezen területek mindegyike hatalmas igényként és elvárásként jelentkezhet, és extrém mértékű elkerülést válthat ki, emiatt nagyon nehézzé, néha lehetetlenné válik a teljesítésük. (Az angol nyelvben az ABC minden betűjét követi ez a leírás, a magyarra fordítás miatt nem teljes az átfedés – fordító megjegyzése).
E – Egyezségek (Agreements)
A megkötött egyezségek, melyeket követnie kell a PDA-s személynek, olyan súlyú nyomást hordozhatnak, hogy azok magas fokú elvárássá alakulhatnak.
Az elvárás kerülő tárgyalások során néha egyezségek köttetnek vagy ígéretek hangzanak el, hogy egy feladatot egy későbbi időpontban fognak elvégezni, de amikor eljön a teljesítés ideje, még erősebb elvárás elkerülést vált ki a megkötött egyezség.
Gyakran kompromisszumokat kötök a gyerekkel, engedek neki valamiben, vagy megengedem, hogy később végezzen el egy feladatot. Megígéri, hogy teljesíti, amiben megegyeztünk, majd nagyon gyakran, amikor odakerülünk, már dührohammal reagál, amikor emlékeztetem az ígéretére. Például megegyeztünk, hogy karate edzés előtt nézhet egy mesét, és utána készülődünk, majd indulunk. Amikor vége lett a mesének, elkezdett kiabálni, hogy nem megy edzésre, hanem még nézi a mesét. Hiába emlékeztettem, hogy megígérte, hogy megyünk; hogy ha járunk karatéra, akkor nem illik kihagyni edzést; és főleg nem szabad elkésni vagy pár perccel előtte lemondani. Teljesen kiborult, őrjöngött, hogy akkor sem megy és követelte a mesenézést.
É – Étkezés (Eating)
Az a tény, hogy az evés az élet alapvető velejárója és nem választás kérdése, időnként elvárássá teheti ezt a tevékenységet. Az étkezés során követendő szabályok, vagy az, hogy valaki más által meghatározott időben és helyen kell enni, vagy más által választott ételt enni, kiveszik a PDA-s személy kezéből az irányítást, és az evést elvárássá változtathatják.
Szélsőséges formájában az elkerülés jelentheti azt, hogy nem eszik, amikor éhes, vagy különböző módokon visszautasítja az ételeket. Más viselkedésformák, melyek kapcsolatban állnak ezzel az elvárással: a személy csak korlátozott számú kiválasztott ételt eszik meg; nem a megszokott időben eszik; nem eszik együtt másokkal; evés közben figyelemelterelést alkalmaz; mint például a monitor nézése; és más egyéb különböző konkrét követelményt támaszt az étkezés és az ételek kapcsán. Ez mind a kontroll érzését nyújtja számára, és nagymértékben segíthet csökkenteni az evéshez kapcsolódó szorongást és így kivitelezhetőbbé teszi azt. Ezeken kívül, a szenzoros nehézségek és/vagy a nehezen kezelhető bizonytalanság érzésének köszönhetően az új dolgok kipróbálásától való félelem is hozzájárulhat az elkerülő viselkedéshez.
Ez a fajta elvárás kerülés nem jelentkezik ennyire extrém módon. Az étkezések során viszont gyakori, hogy folyamatosan idétlenkednek, énekelnek, egymást szórakoztatják, nem haladnak az evéssel, játszanak az étellel, ami számomra nehezen elfogadható (lévén, hogy én katonás rendben nőttem fel, ahol ilyesmi megengedhetetlen volt az asztalnál, elküldtek volna anélkül, hogy befejeztem volna az evést.)
F – Fogmosás (Brushing teeth)
A fogmosáshoz társuló nyomás mérhetetlenül nagynak érezhető. A tény, hogy meg KELL tenni, ezt a feladatot hatalmas elvárássá teheti.
Még ha kívánja is, hogy tiszták legyenek a fogai, a kontroll hiánya a fölött, hogy ezt csak úgy érheti el, ha meg is mossa őket és nincs más választása, jelentős mértékű szorongást okozhat. Ha a PDA-s személy tudja, hogy miért szükséges a rendszeres fogmosás, az csak további nyomást helyezhet rá, és így még nehezebbé válhat számára teljesítenie. Hasonlóképpen, ha dicsérjük, amiért megtette, növelheti rajta a nyomást, hogy legközelebb újra megtegye. Mindezeken túl a szenzoros eltérések/nehézségek és az, hogy nem képes elviselni a fogmosás érzését vagy a fogkrém ízét, szintén hozzájárulhatnak az elkerülő magatartáshoz.
A fogmosáshoz társuló igényelkerülés szinte mindennapos nálunk, nagyon ritkán van, hogy kérés nélkül, magától megy fogat mosni. A leggyakrabban húzza az időt, „mindjárt megyek”, „még ezt megrajzolom, még ezt befejezem” vagy nyíltan tiltakozik, egyértelműen elutasító, időnként hazudik, hogy már megmosta a fogát (de a fogkeféje száraz és büdös a lehelete). Még nem jöttünk rá, hogy szenzoros érzékenység okozhatja-e (problémája van a fogkefével, nem ízlik a fogkrém íze stb.) vagy egyszerűen csak a kötelesség, hogy meg kell mosni a fogát az, ami visszatartja. Vannak napok, hogy akár 1 órába is beletelik, mire hajlandó elmenni fogat mosni. Volt már hatalmas dührohama, önkívületi állapotba kerüléssel, a szobája szétrombolásával is, mert nyomtuk, hogy addig nem olvasunk mesét, amíg nem megy fogat mosni.
H – Háztartás (Housekeeping)
A háztartási feladatok, mint például a rendrakás vagy a takarítás olyan elvárások lehetnek, amit sok ember nem szeret, és inkább elkerül. A PDA esetében az elkerülés NEM választás kérdése, az elkerülést a feladat által keltett nyomás táplálja és nem a feladat nem-kedvelése.
Az elvárás, hogy elpakoljunk dolgokat vagy kitakarítsunk, nyomasztó lehet, mert ezek szükséges feladatok az életben, vagy más esetleg megkért, hogy csináljuk meg (két olyan tényező, amely kiveszi a kezünkből az irányítást, és azonnal kiválthatja az elkerülést). Általában nagy hangsúly van az elvégzésükön, azért, hogy felelősségteljesek és segítőkészek legyünk általa, de ezek olyan elvárássá alakulhatnak, amelyek nagy nyomást jelenthetnek egy PDA-s személy számára. Az összes ilyen tényezőből származó nyomás extrém mértékű elkerülést válthat ki, még akkor is, ha az egyén szeretne segíteni vagy azt szeretné, hogy a környezete rendezett és tiszta legyen.
A rendrakással elég nagy problémáink vannak (nekem is), pár perc alatt a rendből teljes káoszt képes létrehozni, és egyedül képtelen rendet rakni. Jelenleg pontrendszer bevezetésével tudjuk ösztönözni, hogy rakjon rendet és segítsen takarítani, egyelőre működik, de nem tudom, mennyire hosszú távú ez a megoldás. Általában a jutalmazási rendszer csak ideig-óráig válik be, egy idő után már nem ösztönzi, és valamilyen más módszert kell keresnünk, hogy érdekelje a velünk való együttműködésből származó jutalom.
I – Illem/Jómodor (Manners)
A társadalmi elvárás, hogy jó modorúak, illemtudóak legyünk, jelentős nyomást okozhat, és óriási elvárássá teheti ezeket.
Azoknak az elvárásoknak a súlya, hogy „kérem”-et és „köszönöm”-öt mondjanak vagy más társadalmilag elfogadott illemszabályt használjanak, extrém elkerülést válthat ki a PDA-s személyekből. Ennek az elvárásnak az elkerülését a környezet gyakran goromba viselkedésnek tekinti, és az egyén cselekedeteit félreértelmezik, hálátlannak és tiszteletlennek gondolhatják. Az elkerüléses viselkedésről nem tehet a személy, az elkerülhetetlen. Nem szándékos tiszteletlenség vagy a hálátlanság visszatükröződése, és az ilyen jómodorhoz való ragaszkodás valójában növelheti a szorongást, felgyorsíthatja az elkerülést, és ezáltal az elvárás teljesítését még nehezebbé teheti.
A jó modorra való „kényszerítés” legtöbbször nem éri el a célját. Ha felhívjuk a figyelmét, hogy csúnyán viselkedik, vagy mit szólnak mások, semmilyen hatással nincs rá, amikor már olyan állapotban van, hogy nem érdekli, ki mit gondol róla, egyáltalán nincs szégyenérzete. Dührohamai is többször voltak már nyilvános helyen, a megszégyenülés érzése nem tudja kizökkenteni, az önkívületi pánikrohamból ez nem tudja visszahozni, meg kell várni, amíg megnyugszik.
Forrás: https://notesonpda.files.wordpress.com/2018/02/a-z-of-demands-complete-series.pdf
