Skatulyák nélkül
konferencia az autizmusról
Október 3-án lehetőségünk nyílik a személyes találkozásra mindazokkal, akik az elmúlt hónapok során olvasták az írásainkat és a szerzőink által megfogalmazottak felkeltették az érdeklődésüket. Konferenciát szervezünk, aminek a fő célkitűzése azonos a skatulya céljával: felhívni a figyelmet arra, hogy a sokszínűség az emberi idegrendszer működésének természetes sajátossága. Előadásokkal és kerekasztal beszélgetéssel készülünk, reményeink szerint a feldolgozásra kerülő témák segítenek majd a megszokotthoz képest eltérő perspektívából nézni az autizmusra.
Ha úgy tapasztalja nem töltődik be rendesen az oldal Önnél, akkor a böngésző bal felső sarkában lévő ikonnal ⭮, vagy az F5 billentyű lenyomásával frissítse az oldalt.
Szeretettel várjuk a korábban már regisztrált résztvevőket konferenciánkon, melynek helyszíne a Magnet Ház HAMVAS termében lesz. Az előadásokról élő közvetítés is lesz honlapunkon, azoknak, akik nem tudnak személyesen részt venni a konferencián. Az előadásokat később vissza is lehet nézni a skatulya oldalon. Az élő adás és a készített felvételek megtekintéséhez regisztráció szükséges.
A konferencián a következő előadások voltak halhatóak:
9.15.- 9.30. Solt Anna – Köszöntő
9.30.-10.05. Petri Gábor – Honnan tudjuk, amit (nem) tudunk az autista emberekről?
10.05.-10.40. Dr. Gyarmathy Éva – Az atipikus fejlődés normalitása
10.40.-11.15. Reed Zsuzsanna – Az iskola, mint performansz: autista szülők és gyerekek mindennapjai az iskolában.
11.45.-12.20. Cseh Judit – Szivárványszemüveg – egy szemléletváltás története
12.20.-12.55. Farkas Gyöngyi Karolina – Más szemmel: Amikor az autizmus nem pont olyan, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva
A kerekasztal-beszélgetést október 10-én, 9.00-11-30-ig tartjuk meg, kizárólag online közvetítéssel.
A programok során lehetőséget biztosítunk, hogy az előadásokat online követő résztvevők is feltehessék kérdéseiket, elmondhassák véleményüket a skatulya.hu oldalon erre kialakított felületen.
Az előadásokról készített felvételek egy hétig lesznek elérhetők és visszanézhetők a skatulya.hu oldalon.
Előadók
Petri Gábor
„Az autizmusról szóló szakkönyvek és előadások sok év kutatásai ellenére is az autizmus megfejthetetlenségét hangsúlyozzák. Az autizmussal összeforrt a „rejtély” vagy „enigma” mint metafóra. Zavaróan sok-sok kérdőjellel tudunk csak beszélni róla. Legalább ennyire zavaróak azonban azok a szakember-álláspontok is, amik sziklaszilárdan, egy hegemón „tudomány” nevében állítanak bizonyos dolgokat — amikről aztán pár év múlva kiderülhet, hogy egyáltalán nem sziklaszilárdak, sőt néha súlyos tévedések.
Előadásomban annak járok utána, hogy mik az okai a fenti kettősségnek. Amellett érvelek majd, hogy a háttérben álló okok nem specifikusak az autizmusra. Hivatkozok majd a fogyatékossággal kapcsolatos gondolkodás történeti változásaira; a hazai és nemzetközi érdekvédelmi mozgalmak munkájára; autizmussal élő autizmus-kutatók eredményeire; valamint saját doktori kutatásom hazai és brit adataira”
Gáborról: Eredetileg bölcsész végzettségű vagyok, de diákkorom óta fogyatékos emberek körül dolgoztam. Az évek során voltam súlyosan mozgássérült emberek személyi asszisztense és segítő siketvak gyerekek mellett, minisztériumi hivatalnok és civil érdekvédő vezető, mindenféle önkéntes és brüsszeli pszichiátriai jogvédő. 38 éves fejjel vágtam bele egy brit egyetemi doktori képzésbe – egy ideje kutatóként is dolgozom. Büszke alapítója vagyok az Artman Egyesületnek, és örömmel írok szabadidőmben cikkeket online vagy nyomtatott sajtóba.
Cseh Judit
„Milyen hatással volt az életemre, a családom életére két autizmus diagnózis, a neurodiverzitás és az autista kultúra megismerése, majd egy új szemlélet gyakorlatba ültetése. Milyen szerepe van a tudatosságnak, az önismeretnek, az önmagunkon dolgozásnak a gyermekünkkel való kapcsolatban.”
„Judit a saját kis világában érzi legjobban magát, színek, minták, textúrák, ízek, illatok, szavak között, alkotva, teremtve. Ha mégis közelebb kell merészkednie a kinti világhoz, akkor a maga módján próbálja megváltani azt: munkájában gyerekeket fenntarthatóságra nevelve, Szivárványszemüveg nevű oldalán pedig az autizmussal és neurodiverzitással kapcsolatos tapasztalatait, tudását megosztva.”
Reed Zsuzsanna
„Hogyan beszélünk? Hogyan és miről beszélünk az iskoláról? Az iskolával? Az iskolában? Az autista és neurotipikus szereplők közötti kölcsönös megértés az iskolában fontos terület, hiszen gyakran a gyermek teljes iskolai élete és előmenetele forog kockán. Az előadás számba veszi a neurodiverzitás kalandjait az általános iskola, mint egy alapvetően neurotipikus felépítmény elvárásainak hálójában. A kommunikációt állítva a fókuszba, autista szülőként olyan csomópontokra mutatok rá, ahol a résztvevők különösen nehezen dekódolják egymás üzeneteit.”
Zsuzsáról: Zsuzsa gyermekkorától nagy elánnal elemezte, dekódolta és értelmezte az őt körülvevő szövegeket és kommunikációt, mígnem mára megélhetési szövegelemzővé képezte magát. Az általános iskolában képességei alapján árufeltöltőként képzelték el a jövőjét, de szokás szerint csalódást okozott mert úgy döntött, hogy inkább egyetemen dolgozik: jelenleg középkori történetírást kutat és kutatási módszertant tanít fiatal történészeknek. Immáron képzett pedagógusként és gyakorló tanárként, gyermeke általános iskolai kalandjain át naponta éli át újra és teszi rendbe a fejében saját kacskaringós útját a közoktatástól a felsőoktatásig, különös tekintettel a neurodiverzitással és integrációval kapcsolatos kommunikációra, szorongásokra és elvárásokra.
Farkas Gyöngyi Karolina
„Hogyan lehet megtalálni az utat a gyerekekhez? Mi a helyes és mi a rossz út? Vajon ki tudja a megoldást? Tudja-e valaki? Előadásomban arról mesélek majd, hogyan változott a szemléletem pedagógusként, amire a gyerekek és a felmerült helyzetek tanítottak. Beszélek arról is, hogy milyen stratégiákkal próbálkoztam és hogyan kellett újragondolnom mindazt, amit korábban hittem és tudni véltem az autizmusról. Beszélek arról, hogy nem mindig az a jó megoldás, ami a nagykönyvben meg van írva, és hogy attól, hogy egy gyereknek autizmus diagnózisa van, még nem tudjuk automatikusan, mire van szüksége.”
Gyöngyiről: „Pedagógus vagyok és szeretek bolondozni a gyerekekkel. Társalapítója vagyok a Symbo Alapítványnak, ahol egy remek csapattal dolgozom együtt. Főiskolás korom óta hivatalosan is autizmussal foglalkozom, lelkesedésem azóta töretlen. Szeretem a nyüzsgést és ha sok dolog történik körülöttem, ezért sosem unatkozom. Nyitott vagyok az új módszerek és ismeretek iránt. Érdekelnek a határtudományok és az újdonságok. A foglalkozások mellett nagyon szeretem a szülőkkel való munkát a közös ötletelést. Boldogsággal tölt el, hogy nemcsak tőlem tanulnak a gyerekek, de én is minden nap tanulok tőlük.”
Gyarmathy Éva
Növekszik az atipikus fejlődésű gyerekek aránya – tanulási, figyelem, hiperaktivitás, autizmus spektrum zavar. Ezek a nem mindig nyilvánvaló és gyakran pontosan nem is azonosítható idegrendszeri érésbeli eltérések sokszor együtt és különböző kombinációkban jelennek meg, mert a neurológiai hátterük hasonló. Gyakoribbá válásuk oka a környezeti tényezők jelentős megváltozása. A növekvő fiziológiai terhelés, például kémiai anyagok, zaj- és fényszennyezés, valamint a jelentős kulturális átalakulás átformálja az emberi agyműködést, befolyásolja az információk feldolgozását, az ingerekhez való adaptációt, a tanulást és a gondolkodást. Az erre érzékenyebb idegrendszerű gyerekeknél mindez atipikus fejlődéshez vezet, ami a környezeti hatásokra adott normális válasz. Ez mindig így volt, most csak arányaiban nőtt meg ez a problémakör. A rendszerbe nem illő gyerekeknek diagnózisokat adni, nem megoldás, mert hamarosan az atipikus lesz a tipikus, így inkább a hatékony támogató módszereket kell átgondolni, és mindennapi fejlesztési-nevelési eljárásokként alkalmazni.
Éváról: „Klinikai és neveléslélektani szakpszichológus vagyok, és már az egyetemi éveim alatt is foglalkoztam az atipikus fejlődés különböző formáival. Sőt, minthogy enyhe fokban az atipikus fejlődés minden formájában érintett vagyok, mondhatni egész életemben velem van a téma. Egy kimondhatatlanul hosszú nevű kutatóintézetben mint tudományos főmunkatárs a téma kutatásával foglalkozom, valamint több felsőoktatási intézetben tanítok.”
Már most is sokan vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy minden gyereket a maga egyedi, komplex valójában kell megismernünk és megértenünk (amennyire ez lehetséges), de szeretnénk, ha egyre többen lennénk.