Az autizmus mint politika
A gellérthegyi Szabadság-szobor idén is kéken világított április 2-án az autizmus világnapján, csakúgy, mint az Empire State Building, a Big Ben, a Burj Khalifa (Dubai), […]
Társalkodó partner kerestetik „iránytű” jeligére
Érdekes, minél többet olvasok egy témáról, annál inkább érzem úgy, hogy semmit nem tudok róla. (Nem szeretem ezt az érzést, sokkal jobban szeretem, amikor biztos
Társalkodó partner kerestetik „iránytű” jeligére OLvass tovább »
Mint másnak a drog
Az én drogom a kapcsolat és a kommunikáció. A folyamatos kapcsolat másokkal. Leginkább a gyerekekkel. Nincs is annál felemelőbb, mint amikor létrejön ez közöttünk. Rám
„Szeme, mint az acél, a szikrát úgy hányja” – dühroham vagy agresszív meltdown, és ami utána jön
„Itt a juss, kölök; ne mondd, hogy ki nem adtam!”György kiált és arcul csapja, szintúgy csattan.Toldi Miklósnak sincs ám galambepéje,Bosszuállás lelke költözik beléje; Szeme, mint az
A választás hatalma
Amikor elkezdtem autista gyerekekkel dolgozni, két nagyon fontos dologra jöttem rá. Az egyik: rugalmasság, nézőpont váltás. Sokaknak meséltem már, milyen katartikus volt az élmény,
„Azért mert valaki nem szól, még lehet mondanivalója”
„A DSM első négy kiadásánál nem vették figyelembe az „autista” címkével ellátott emberektől érkező véleményeket. Csakhogy az autizmus társadalmi, kulturális kontextusa változóban van, és ennek
„Azért mert valaki nem szól, még lehet mondanivalója” OLvass tovább »
Út a hogyantól a miértbe
Ha szeretném az autizmusról való gondolkodásom, a szemléletmódom alakulását egyetlen mondatban megragadni, akkor az ez lenne: el kellett jutnom a Hogyan?-tól a Miért?-be. Ez az
„Mindjárt megérinthetem ezt a puha és hűvös masszát”: eltérő szenzoros érzékenység
„Tehát ma reggel egy lovassági tiszt vörösesbarna csizmáját nézegettem; a tiszt a kaszárnya kapuján lépett ki. Amint tekintetemmel kísértem a csizmát, egy papírdarabot pillantottam meg:
„Mindjárt megérinthetem ezt a puha és hűvös masszát”: eltérő szenzoros érzékenység OLvass tovább »
Az elfogadás már egy nagyon jó lépcső
Az elfogadás már egy nagyon jó lépcső egy jobb együttélés felé, de az autizmushoz való viszony, még ennél is tovább fejlődhet.Hogyan? Mit tehetünk ezért? 1.