Ez a fordítás a cikk végén található forrás alapján készült, a dőlt betűkkel szedett részek a fordító saját tapasztalásait, megéléseit tartalmazzák, hogy könnyebben megérthető legyen, mit is jelent a mindennapi élet során a PDA-s gyermek viselkedése, melyik igény pontosan milyen viselkedést vált ki az ő esetükben. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az összes PDA-s ilyen módon viselkedik, hiszen ezek a tényezők minden esetben különböző mértékben érintik a gyermekeket, nem lehet általánosítani. Bizonyos tényezők nagyon erőteljesen megjelennek, míg mások egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben. Remélem, hogy ezek a saját tapasztalások hozzásegítenek másokat is a gyermekükkel kapcsolatos felismerésekhez.

Az elvárások kóros mértékű elkerülése (PDA) egy összetett állapot az autizmus spektrumon belül. (Jelenleg is számos fórumon zajlanak viták arról, hogy az aktuálisan elfogadott diagnosztikus rendszeren belül hol kapjon helyet ez a jelenség, vajon valóban az autizmus spektrumán érdemes-e elhelyezni – a szerk.) A PDA-s személy egyik fő jellemvonása, hogy rendkívüli mértékben ellenáll és elkerüli a mindennapi igényeket és elvárásokat, nem csak a tipikusan nehéz vagy kellemetlen dolgokat, hanem az átlagos hétköznapi dolgokra vonatkozókat is.

Az extrém elvárás kerülés rendkívül nehézzé teheti azt, hogy a mindennapi feladatokat és tevékenységeket elvégezzük, és amikor egy másik személy támaszt igényt egy PDA-s személlyel szemben, ő különböző elkerülési stratégiákat használhat, amelyek magukban foglalhatják a következőket:

  • figyelemelterelés vagy tárgyalás az igényt támasztó személlyel szemben
  • kifogásokat keres vagy saját magát fizikailag „alkalmatlanná” teszi (pl. nem működnek a lábai)
  • fantáziavilágba való visszavonulás
  • érzelmi és fizikai kirohanások

Kivételesen magas fokú szorongás kíséri ezt az extrém elvárás kerülést, amelynek fő hajtóereje az a szükséglet, hogy a helyzetek a személy saját irányítása alatt maradjanak.

A következő információk kiemelnek néhány elvárást, területet, melyek hatással lehetnek a PDA-s személy mindennapi életére.

Ezen területek mindegyike hatalmas igényként és elvárásként jelentkezhet, és extrém mértékű elkerülést válthat ki, emiatt nagyon nehézzé, néha lehetetlenné válik a teljesítésük. (Az angol nyelvben az ABC minden betűjét követi ez a leírás, a magyarra fordítás miatt nem teljes az átfedés – fordító megjegyzése).

N – Napirendek, menetrendek (Timetables)

A mások által előírt napirend elvárásként jelentkezhet, mely extrém szorongást és elkerülést idézhet elő.

Ha a dolgokat előre meghatározott időpontban, egy napirend szerint kell elvégezni, megszüntetheti az irányítás érzését, és extrém elvárás kerülést válthat ki. A napi tevékenységek sorrendjéhez való szabadabb és rugalmasabb megközelítés válhat szükségessé azért, hogy növeljük az irányítás érzését és minimalizáljuk a szorongást, ezáltal maximalizáljuk az elérhető dolgokat.

Együtt írtunk napirendet, lelkesen rajzolt képeket is hozzá, de a betartással már gondok voltak, a pihenéshez és mesenézési időhöz ragaszkodott, a feladatokat már nem akarta megcsinálni. Ha erőltettem a napirend betartását, és ragaszkodtam hozzá, hogy csak akkor érvényes a mesenézés, ha az egyéb napirendi pontokat is betartjuk, akkor feszültté, idegessé vált. Ha nyomtam tovább, volt, hogy teljesen kiborult tőle. Bizonyos napokon viszont ő ragaszkodott hozzá, hogy tartsuk be a napirendet. Valószínűleg a szorongási szintjétől függhet, hogy mennyire képes a saját maga által elfogadott napirend betartására.

N – Nem csinálhatod (No, you can’t)

Ha azt mondják, hogy mit NE csinálj, az erőteljes elvárást kelthet, mert valaki más irányít. Mivel a PDA szorongás vezérelt szükséglet, hogy irányítsunk, ez az elvárás elviselhetetlenné válhat.

Amikor valaki nemet mond valamire, ami fontos a PDA-s személy számára, ez kontrollvesztésként jelentkezik és szorongást vált ki. Ugyanúgy, mint az extrém elvárás elkerülés, ez is hatalmas szenvedést idézhet elő. Néha ez a szenvedés dühös vagy erőszakos viselkedésben nyilvánulhat meg. A szituációból származó túlterhelés még akár egyfajta pánikrohamot is előidézhet, mely „meltdown”-ként (leolvadás, összeomlás) ismert.

Ez gyakori, hogy ha kifejezetten tiltunk valamit, akkor erőszakosan ragaszkodik hozzá, a végsőkig kitart, hogy akkor is megcsinálja. Ez megnyilvánulhat abban, hogy évszaknak nem megfelelően öltözik, és nem hajlandó melegebben öltözni, mert ő nem fázik; vagy hiába szólok, hogy ne szaladjon mondjuk egy autóparkolóban, akkor is fut. Bármit, amit a fejébe vett, meg akar valósítani, nem lehet észérvekkel meggyőzni, hogy butaság vagy veszélyes. Sokszor egyszerűbb hagyni, hogy a saját bőrén tapasztalja meg a következményeket, mert ha erőltetjük a tiltást, pánikrohamhoz is vezethet.

Ö – Önállóság/Függetlenség (Independence)

A PDA-s személynek szüksége van függetlenségre a személyes szabadság tekintetében azért, hogy érezze, hogy ő irányít, de a feladatok önálló elvégzése néha mégis elvárásként jelenhet meg.

Egy feladat önálló elvégzése különálló elvárás lehet (az a tény, hogy valamit meg KELL tenni az egyénnek egy kívánt eredmény elérése érdekében, kiveheti a kezéből az irányítást és a választási lehetőséget, és elvárás kerülést válthat ki). Átfedésben lehet más elvárásokkal is. Ha érzékeli vagy hallja, hogy valamit meg lehet vagy meg kellene csinálnia önállóan, extra nyomásként nehezedik a már meglévő elvárások miatt kialakult nyomás tetejébe, és masszívan felerősíti a szorongást. Bármelyik esetről is van szó, a dolgok önálló elvégzése hatalmas elvárás lehet, és az elkerülés odáig vezethet, hogy a személy fizikailag nem képes elvégezni a feladatot, és szüksége van valakire, hogy vagy segítsen valamilyen módon, vagy megcsinálja helyette a feladatot, még olyan dolgok esetében is, amelyeket korábban önállóan végzett el. Ezt helytelen módon lustaságként érzékelik mások. Ez nem lustaság, hanem a képesség hiánya egy rejtett nehézség miatt.

Ha már túl sok nyomás érte aznap, előfordul, hogy nem képes önállóan megfürödni vagy felöltözni/levetkőzni. Csak ül a kádban vagy a földön, és hiába kérjük, hogy kezdjen hozzá, olyan, mintha le lenne fagyva, nem tudna cselekedni. Sokszor egyszerűbb megfürdetni vagy öltöztetni, mint tovább erőltetni, hogy önállóan végezze el a feladatot.

R – Ruházkodás (Clothing)

A ruházkodással összefüggő elvárások magukban foglalhatják:

  • a ruhaviselést
  • a felöltözést fizikailag
  • valamint a helyzetnek és időjárásnak megfelelő öltözet viselését.

Az a tény, hogy a ruhaviselés és a felöltözés szükséges feladatok és nem választás kérdése, rendkívül bonyolult elvárásokká teheti őket. A meghatározott időre való felöltözés és bármilyen elvárás, hogy egy konkrét vagy alkalmas öltözetet viseljen a PDA-s személy, masszívan növelheti a szorongás és nyomás érzését, még nehezebbé téve a helyzeteket. Néha a nem szezonális öltözet viselése vagy az elvárttól eltérő ruhák viselése szükséges, hogy képes legyen az elvárásnak megfelelni és/vagy lehet, hogy valakinek fizikailag segítenie kell a felöltözéskor, mert túl nagynak érzi az igényt, hogy ő maga megtegye. Más időpontokban, a felöltözést vagy bizonyos öltözet viselését lehet, hogy teljesen el kell kerülni. Ezen kívül a szenzoros nehézségek és eltérések is hozzájárulhatnak az elkerüléshez (ez változó lehet, attól függően, hogy éppen mennyire van szenzorosan túlterhelve a személy).

Hétvégenként, amikor nem „kell” felöltözni, hogy elinduljunk, hihetetlenül sokáig tartó könyörgésre sikerül csak felöltöznie, volt már, hogy délig pizsamában maradt. Még ha odakészítem neki a ruháját és kérdezgetem, hogy segítsek-e neki, vagy menni fog egyedül is, akkor sem kezd el öltözni, de folyamatosan mondja, hogy „mindjárt”. Ha sürgetem, vagy tovább nyomom, hogy öltözzön, az teljes kiboruláshoz vezethet. Sokszor az segít, ha inkább elengedem ezt az igényemet, és egyszer csak magától felöltözik.

S – Saját magával szembeni elvárások (Self-imposed expectations)

Az elvárások nem korlátozódnak kizárólag más emberek kéréseire vagy elvárásaira. Az egyén saját igényei is elvárásokká változhatnak.

Hihetetlenül nehéz lehet (vagy időnként lehetetlen) egy PDA-s személynek megtenni bizonyos dolgokat, melyeket meg akar tenni. Lehet, hogy eldöntött vagy megtervezett valamilyen tevékenységet, de a kényszer súlya, hogy megtegye, ami iránt elköteleződött, elvárássá változtathatja azt, ami szorongást és extrém elvárás elkerülést válthat ki. Az összes szükséges tevékenység, ami beletartozik valami elvégzésébe, amit akar csinálni, szintén nyomasztó erejű lehet.

SZ – Szabályok (Rules)

A szabályok elvehetik a szabadságot és a kontroll érzését, és bármilyen elvárás vagy nyomás, hogy kövesse ezeket a szabályokat, növelheti a szorongást és az elkerülést.

A direkt szabályok hatalmas szorongást és elvárás elkerülést okozhatnak, és hihetetlenül nehéz lehet őket követni. A PDA-s gyermek számára szükséges lehet a mindennapos alapszabályok számának csökkentése csak a legfontosabbakra, hogy minimalizáljuk a szorongást. Az elvárás elkerülésen kívül, egy PDA-s személy lehet, hogy nem képes bizonyos szabályokat magára vonatkoztatni, mégis úgy érzi, hogy másoknak követni kell ezeket, és nagyon nyugtalanná válhat, ha nem ezt teszik.

Gyakran megtörténik, hogy „kis tanárként” magyarázza például a testvérének, hogy hogyan kell bizonyos szabályokat betartani, vagy hogyan kell helyesen elvégezni valamit, de pár perccel később ő maga hágja át ugyanezeket a szabályokat. Nem érzi, hogy önmagára érvényesek lennének ezek a szabályok, és felháborodik, ha felhívjuk a figyelmét, hogy ő nem tartotta be őket.

Forrás: https://notesonpda.files.wordpress.com/2018/02/a-z-of-demands-complete-series.pdf